Kavitációs kazán avagy hőgenerátor, hőturbina, folyadékforgatásos hőszivattyú

“Aki nem hiszi, járjon utána!” – tanítja a népmese.

Nos,szerencsére vannak még lelkes és becsületes szakemberek, akik megspórolják a vásárlóknak azt a kört – és anyagi kárt -, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az épületgépészet divatos “csodáit”.

Csiha András épületgépész mérnök, ny. főiskolai docens a kavitációs kazán csodálatos képességeit vizsgálta.

Az eredeti cikk megjelent:
VGF Szaklap | 2013. 12. 02.

“Működésük közös alapelve a kavitáció, ami régóta, de sokak által nem eléggé ismert fizikai jelenség, s így kellőképpen vissza lehet élni ezzel a tudatlansággal (a jelenség néhány magyarázatát a mellékletben adom meg).

A kavitációt mesterségesen, céltudatosan idézik elő ezekben a gépekben: speciálisan kialakított víztérben villanymotorral forgatnak furatokkal ellátott „kavitációs testet” (gyűrűt, dobot, tárcsát), a képződő, majd összeroppanó kavitációs gőzbuborékokból keletkező hő felmelegíti a vizet – vagyis a villamos árammal végzett mechanikai munkát alakítják hővé. Ez eddig teljesen rendben is volna (bár kétszeres energiaátalakítás = kétszeres veszteség), ha feltalálóik-gyártóik-forgalmazóik-telepítőik nem állítanák magabiztosan és nagy hangon, hogy a keletkező hőenergia többszöröse a befektetett villamos energiának, ami viszont abszolút képtelenség, teljesen ellentmond az energia-megmaradás alaptörvényének!

Ugyanezt a hőt természetesen máshogy is elő lehetne állítani: a víz akkor is melegedne, ha csak „simán”, kavitáció nélkül kevergetnénk, akár villanymotorral, akár kézzel, akár mixerrel, akár fakanállal – legfeljebb, hál istennek, nem képződhetnének a berendezést roncsoló üregek (lat. cavus: kiváj, ang. cavity: üreg) a felületeken. Mikor ezt elmondtam az egyik feltalálónak (a később említendő cégek közül a harmadiké), csak annyit reagált rá, hogy az ő készüléke ezt a hőt sokkal jobb hatásfokkal állítja elő! Az nagyon meglepte például, amikor a kavitációs állapotváltozást a T-s diagramban magyaráztam el neki (hogy miért nem lehet ott több ezer fok, miért nem lehet „energiaforrás” a víz, miért nem keletkezhet hasznosítható „vákuumenergia”…), mondván, ilyet ők nem tanultak az egyetemen (nem tudom hol).

Érdeklődéssel hallgatta azt is, hogy a kavitáció miért kapcsolódik törvényszerűen valamilyen felülethez. Nem tudta elmagyarázni, ők hogyan tudták azt elérni, hogy a kavitáció náluk egy vízben forgó gyűrű palástjába fúrt lyukak közepén történjen (egy vízdugó kellős közepén, nem felületen), nem okozva kavitációs eróziót, azaz üregképződést az alumínium gyűrű anyagában – sőt, mutatni akart olyan gyűrűket, amik át is lyukadtak a kavitációtól, de azt állította, hogy az csak a nem megfelelő fordulatszám miatt történő, kivételes dolog volt….”

Olvasd el a teljes cikket a VGF Szaklap decemberi online számában: ITT!

A fenti cikkhez az egyik megkárosított kommentjét is ajánljuk elolvasásra!

Címlapkép forrása: VGF szaklap

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés